Mindannyian beleestünk már abba a hibába, hogy a profik által elkészített, retusált képeket vesszük példának önmagunkkal szemben. Szerencsére már sok szakmabeli személy ellene ment ennek a tévhitnek, és megmutatták, hogy semmi és senki sem tökéletes.
Ahány kultúra, annyi szépségideál, aminek meg kell felelni, vagy nem számítasz szépnek. A fájdalom lassan senkit sem érdekel, és a kockázatok sem, csak "tökéletesek" akarnak lenni, olyanok, mint a címlapon szereplő modellek. Dél-Koreában terjedt el ez leginkább, hogy az emberek úgy fekszenek kés alá, mintha kötelező lenne, sőt, szinte gyerekként szabatják át teljesen az arcukat, és a legtöbb esetben kicsit sem hasonlítanak hajdani önmagukra. Az lebeg a szemük előtt, hogy meg kell felelniük a "mangababa-divatnak". Természetesen ez ott már bevett szokás, hiszen ezek a nők azok, akik a sminket is annyira túltolják, hogy fel se lehet őket ismerni, és ez nem túlzás - de legalább az nem végérvényes..
Felesleges, kegyetlen és gusztustalan - ez a három szó jut eszembe, amikor erről a témáról kell beszélnem. Mindig fájdalmas belegondolni - majdhogynem jobban szeretem az állatokat, mint az embereket e tettek miatt - hogy mennyi kínt kell átélniük négylábú hőseinknek csak azért, hogy tökéletes legyen a sminkünk…
Sajnos sokan nem tudják, de évi több, mint ötszáz millió állaton végeznek kísérleteket, amiknek döntő többsége kozmetikai termékek miatt történik. Az állatok nem kapnak érzéstelenítőt, nem kapnak szeretetet, az egész életük arról szól, hogy kihasználják őket.
A locsolkodás egy nagyon régre visszanyúló hagyomány, azonban már "fejlődött" ( vagy romlott) ahhoz képest, ahogy régen űzték. Értem ezalatt, hogy azelőtt még nem kölnikkel, hanem egy jó vödör vízzel öntöztek meg a szeretteink, ismerőseink. Noha vannak olyan faluk, közösségek, ahol még mindig így tartják, és a lányok 6 liter vizet kapnak a nyakukba, de mára már inkább a kölni az elterjedtebb. A kérdésem, melyik a jobb?
A szemöldök tetoválás egy visszatérő jelenség a világban, nem egy új keletű dolog. A technikák azonban szerencsére változnak, hiszen azt hiszem mindenki emlékszik arra, amikor kék tintával voltak varrva a vékony, természetellenes szemöldökök - és ezt bizony nem mossa le az illető, aki vállalkozott rá.
A mai technikák inkább a természetességre mennek, sokszor meg sem állapítjuk, hogy melyik igazi, és melyik varrott. Két technikát különböztetünk meg, amik ma a legelterjedtebb: a púdereset és a mikroszálasat. A következő képen érthetőbb a különbség:
“A szépség egy eszme látszata és visszfénye, szóval egy nem létező valami, ami bennünk ébred tudatra. Mi vagyunk létrehozói, hordozói.” -Kosztolányi Dezső