A locsolkodás egy nagyon régre visszanyúló hagyomány, azonban már „fejlődött” ( vagy romlott) ahhoz képest, ahogy régen űzték. Értem ezalatt, hogy azelőtt még nem kölnikkel, hanem egy jó vödör vízzel öntöztek meg a szeretteink, ismerőseink. Noha vannak olyan faluk, közösségek, ahol még mindig így tartják, és a lányok 6 liter vizet kapnak a nyakukba, de mára már inkább a kölni az elterjedtebb. A kérdésem, melyik a jobb?

Persze semmilyen hagyománynak nem vagyok ellene, sőt, fantasztikus hangulata van a dolognak, de a boltok - mintha kötelező lenne - húsvéti locsolásra külön pacsulit adnak el, aminek a szaga inkább hasonlít a pláza parkolókban ránk tukmált kamu Armani-ra, mintsem egy kellemes illatra. Persze, mostanára már egy elégedetlen fúriának tűnhetek, aki szemernyit sem tiszteli a régmúlt idők hagyományait, de cikkem nem erre irányul, sőt, ha hagyomány hát legyen hagyomány, jöjjön akkor a nagy vödör víz, legalább vicces emlék marad a számunkra.

Na de hogy jobban állást tudjunk foglalni, nézzük meg, miből is indult ki ez a tradíció.

A húsvéti locsolás egy közép-európai hagyomány, ami a nők termékenysége mellett a tisztaságra, ápoltságra is épül. Már évszázadokkal ezelőtt is űzték az emberek, de akkor még az volt a tradíció, hogy csak azokat a lányokat locsolják, akik „elkeltek”. Ez annyit takart, hogy aki szingli volt, arra „elhervadtként” tekintettek, aki csurom víz volt, az pedig kelendőnek volt titulálva.
Ezt megköszönve a bőrig ázott lányok hímes tojást adtak a pasiknak, emellett rájuk tűztek egy virágot – ez mutatta akkor a kanoknál azt, hogy melyikőjük népszerű.
A virágtűzős szokás már teljesen eltűnt, és bár az oviban én is emlékszem, hogy izgatottan festegettem a színes tojásokat, ma már a srácok inkább az alkoholnak, vagy a suskának örülnek jobban.

Valószínűleg mindenki tisztában van a vallási vonatkozásával is az ünnepnek, ami Jézus feltámadása. Emellett persze a tavasz köszöntése, ezért is van ilyenkor mindenki színesbe öltözve, és festjük színesre a tojásokat, amiket egy kivirágzott barkára aggatunk fel.
Az egész ünnep hangulata boldog, felszabadult, várakozással teli – vagyis volt. A lányokat már az ágyból is vödör vízzel keltették, majd kicsinosították magukat és várták, hogy futószalagon jöjjenek a locsolkodók. Ahány piros tojás fogyott, annyi udvarlójuk volt, amivel persze a barátnőknek el is dicsekedtek, tehát azelőtt ezt az ünnepet jobban várták, mint a karácsonyt.

Milyen hagyományokat tartottunk meg mindebből?

Ami kisebb mértékben megmaradt, az a húsvéti versek. Mindenki ismeri azt a kellemetlen érzést, amikor tudod, hogy jön a pacsuli vagy a hideg víz, de azért még mosollyal az arcodon végig kell hallgatnod, ahogy a rokonok gagyi verseket próbálnak elszavalni, mint anno irodalom órán – persze ennek is meg van a szépsége, nálunk inkább a poénja. Emellett azért a húsvéti díszek, barka az asztalon és persze – kis mértékben – a tojásfestés is megmaradt.

Összefoglalva, a kútvizet felváltotta az orrfacsaró kölni, a népi verseket a poénkodós, pajzánabb sorok, a tojásokat pedig az alkohol vagy a pénz. Annak tudatában, hogy milyen mértékben fogynak azok a személyek, akik ismerik és tartják a hagyományokat, valószínűleg a most felnövő generáció már csak a finom sonkát és a zsebpénzt fogja ismerni ebből a bolondos, fantasztikus szokásból, ami - annak múltját nézve - igen szomorú.

Így hát állást is foglalok cikkem címében leírt kérdésemre: ÖRÜLÜNK!  Hiszen így is együtt van a család, jókat eszünk és iszunk, majd hatalmasat röhögünk a „zöld erdőben jártam” kezdetű mondókákon, amiket szeretteink próbálnak minél kellemetlenebb módon letolni a torkunkon.

Persze, ez a saját véleményem, de fiúk, szerintem ha igazán jó pálinkát akartok inni, ne a Blaha-parfümmel, hanem a régmúlt idők emlékére egy jó vödör vízzel készüljetek!