Egy csodálatosnak tűnő, kívülről tündöklő, de belülről rohadó életet élt fiatal korában egy gyönyörű lány, Blanche Monnier. Mindenki rá akart hasonlítani, irigyelték, amiért egy köztiszteletben álló családba született bele, és fényűzően élhetett. Úgy tűnt, semmi problémája az életben.. Egy napon a lány mégis köddé vált..

 

Vagyis így tudták azok a személyek, akiknek ez be lett mesélve. Szó se róla, Blanche családja gondoskodott róla, hogy valóágosnak tűnjön az eltűnése, sőt, pár hét után meg is gyászolták a lányt.
Az igazság közel sem ilyen “egyszerű”, és még inkább tragikus, hiszen ő maga sokszor kívánta azt, hogy bár tényleg meghalt volna. 

Hogy miért? A története a következő..

1876-ban járunk. Blanche az állítások szerint 25 éves volt, amikor szerelembe esett egy elszegényedett ügyvédbe. Édesanyja - bár nem szívesen hívom így - először örült a frigynek, ám amikor megtudta, hogy kié a lánya szíve, teljesen megbolondult. Módos emberhez akarta adni a lányát, és teljesen lenézte Blanche szerelmét. Megtiltotta, hogy találkozzanak, de a lányt nem érdekelte, a párja volt számára az első. A módszer, amivel végleg ellehetetlenítette ezt a kapcsolatot, az egyenesen gusztustalan és elszomorító. 

Bezárta lányát  a szobájába, hátha meggondolja magát, ám amikor már elterjesztette az eltűnést és még meg is gyászolták, így ciki lett volna már kiengedni, szóval inkább enyhén szólva elrontotta az életét és egészségügyi állapotát.


Itt helyezkedett el a szoba, ahova Blanche 25 évig volt bezárva.

Az “anya” a maradékaival etette, nem szellőztetett a szobába és kikötözte lányát az ágyhoz. Mivel mosdóba se engedte ki szegényt, így gondolom mindenkinek világos, hol végezte a dolgát.. 
Gusztustalan körülmények, megrohadt kajamaradékok és patkányok között élte életét. 

25 év után csoda történt, ugyanis a rendőrök kaptak egy névtelen levelet, amiben le volt írva az egész történet. (Végül sosem derült ki, hogy ki írhatta a levelet)  A rendőrök először azt hitték, hogy csak tréfa, hiszen egy ilyen módos család nem tehet ilyet, jó embereknek tartották az özvegyet, Madame Monnier-t, és fiát, Marcelt. Az alaposság kedvéért mégis kivonultak a házhoz. Átkutatták a kúriát, már épp indultak volna sűrű bocsánatokat kérve az “anyától”, amikor borzalmas szagot kezdtek érezni egy emeleti szobából, ami kívülről le volt lakatolva. A rendőrök végül betörték a szoba ajtaját, és a látványt, ami eléjük tárult, sosem felejtették el..

„a szerencsétlen nő anyaszült meztelenül feküdt egy rothadó félben lévő szalmazsákon. Körülötte ürülék, hús, zöldség, hal és rothadt kenyér maradványait láttuk. Kagylóhéjat is találtunk, valamint több tucatnyi bogarat, amelyek Mademoiselle Monnier ágyában szaladgáltak. A levegő állaga, az elviselhetetlen szag egyszerűen lehetetlenné tette számunkra, hogy néhány percnél hosszabb időt töltsünk a helyiségben”. - Nyilatkozta az egyik rendőr

A Blanche rendkívül alultáplált volt, mindössze 25 kilót nyomott. Őt kórházba vitték, a bátyját és “anyját” pedig a rendőrségre. Utóbbi 15 nappal a kiszabadítás után szívrohamot kapott, amibe belehalt, bátyját pedig mindössze 15 hónap letöltendőre ítélték, amiből nagyon keveset ült, hiszen felmentették, amikor azt állította, hogy Blanche bármikor kijöhetett volna, csak nem akart… 

Ötös. Biztos neki is volt kulcsa a KÍVÜLRŐL bezárt lakathoz…

Nem meglepő tény, hogy a nő ezután csak pszichiátrián volt képes élni, ahol végül 1913-ban életét vesztette, míg bátyja, akit nem neveznék embernek, boldogan élte tovább az életét, amiben merem remélni, hogy igencsak dolgozott a karma.