A modellkedést elkezdeni tizenévesen vagy bejön, vagy nem, vagy bírja a modell, vagy nem. Gia Carangira sajnos az utóbbi volt jellemző.

Tragikusan rövid élete miatt nem igazán ismerik a nevét az emberek, de sokak szemében ő volt a föld első szupermodellje. Azonban nem pozitív példaként hozzák fel a nevét a divatvilágban, hanem hogy mibe NEM szabad bele esni. Persze mindennek több oka van, és ezeket fogjuk most megismerni.

Gia 1960-ban született egy boldogtalan családba, ami már ekkor megpecsételte a sorsát. Édesapja szépen szólva is idegbeteg volt, akkor ütötte a feleségét amikor csak érte, majd amikor megunta, elhagyta a családot, amikor Gia csak 11 éves volt. Nem kérdés, hogy az apja -azon kívül, hogy azt éreztette, a bátyjai jobbak nála – csupán annyit ért el a rövid szülő szerepével, hogy Gia élete végéig bizonyítani akart neki.

„Mindent csak azért csináltam, hogy figyeljen rám, de ő csak a hibát látta bennem, és kinevetett. Éreztette, hogy a bátyáim jobbak nálam, csak mert fiúk. Sosem adta meg nekem gyerekként azt, amire igazán szükségem lett volna: a szeretetet, a megértést, és az idejét. "- írta a naplójában

Gyerekként került a modell pályára

Cia alig volt 14, amikor felfigyeltek rá egy áruházban. Mindenki érte volt oda, mindenki csak vele akart dolgozni, sokan ki is használták fiatal kora miatt. Kitűnt a többi közül, leginkább ezzel nyerte el a modellszakma elismerését: akkoriban telis-tele volt a modell világ szőke, kék szemű, világos tónusú lányokkal, amikor jött Gia, és sötét tónusaival mindenkit elvarázsolt. 18 éves volt, amikor a Versace leszerződtette őt, ezzel elkezdődött a felfelé ívelése – vagyis ő azt hitte. A bevétele több, mint évi 350 ezer dollár volt, ami 101 millió forintot jelent.

A drogok és a zaklatás

Giát senki sem úgy írta le, mint egy boldog, kiegyensúlyozott nőt. Nem bírta a hírnévvel járó rossz dolgokat (például, hogy éjjel nappal molesztálták) így a drogokba menekült. Ezektől a szerektől vált aztán igazán célponttá: ebben az állapotban erőszakolták meg számtalanszor. Ő pedig nem emlékezett ebből semmire, csak a szégyenre.

Sosem akart modellkedni

​Gia abszolút nem örült annak, hogy mindenki a szépségéért van oda. Gyűlölte a szakmáját, és inkább az apja szendvicsbüféjébe dolgozott volna állítása szerint. Nem szerette, hogy úgy érzi magát, mint egy darab hús, túl érzékeny volt ehhez a pályához. Inkább a művészet jellemezte őt: operatőr/fényképész akart lenni, de a munkája miatt abba kellett hagynia ezt az álmát is.

Lelki traumák

Az apja okozta kötődési traumák miatt mindenkibe beleszeretett, aki az útjába került, és kicsit kedvesebb volt vele, legyen az nő, vagy férfi. Az álma az volt, hogy férjhez megy és gyereket szül, de erre a sok rossz miatt már nem volt lehetősége..

Az utolsó csepp

​Giának volt egy mentora, Wilhelmina Cooper, aki 1978-ban szerződtette le a saját cégéhez. Gia imádta őt, ő volt a támasza a nehéz időkben – ezért is érintette olyan rosszul, amikor Wilhelmina 1980-ban elhunyt, tüdőrákban. Itt indult el Gia a lejtőn, aminek útját drogok, depresszió és megaláztatás kísérték.

Drogok

Sok pénzt keresett, amit aztán elköltött a drogokra. A végén nem maradt semmije, a karján lévő tűszúrások miatt pedig már nem akarták foglalkoztatni. A sors fintora, hogy egy áruházban kezdett ívelni a karrierje, majd élete utolsó éveibe visszament oda, csak farmereket árulni. Próbálkozott a polgári munkákkal, de a drogok egyre inkább megnehezítették életét. Családja segíteni akart rajta, rávették a rehabra, de nem csinálta végig. Élete utolsó éveit az utcán töltötte, koldult, drogozott, és ha ez nem lenne elég tragikus, AIDS-es lett. Utolsó lélegzetét hajléktalanként vette, magányosan halt meg az utcán.

Carangi tehát a szomorú példa arra, hogy a rossz családi minta, a pénz és a hirtelen jött hírnév szörnyen el tudja rontani az életünket.

Életéről egy film is készült, Gia néven, 1998-ban, Angelina Jolie főszereplésével.

Forrás, képek: MIUMAG, Pinterest, Gettyimages