A szépségápolásra - főleg ezekben az időkben, amiről most beszélünk - senki nem tekintett fontos dologként, feleslegesnek tartották az emberek, Madam C. J. Walker-nek mégis ez volt a mentőöv a rabszolgaságból, ami megváltoztatta az egész életét. 

A harcos nőt, akiről a történet szól eredetileg Sarah Breedlove-nak hívták, aki 1867-ben született bele egy nagyon szegény családba. Idejekorán megtapasztalta, milyen a sanyarú sors: hat éves volt, amikor árva lett, majd nővérére lett utalva, ahol cselédként dolgozott - itt egyébként sógora rendszeresen molesztálta, így 14 évesen egy házasságba menekült. 17 éves volt, amikor megszülte a lányát, 20 évesen pedig elvesztette a férjét, így egyedül maradt a csecsemővel. Itt határozta el, hogy a saját lábára kell állnia - ami elég nehéz volt akkoriban egy nőnek, főleg a kisebbségnek..

Sarahnak nem volt lehetősége tanulni, ami még jobban megnehezítette a dolgát. Összesen 3 hónapot járt iskolába, így minden, amit tudott saját magának,  a szorgalmának és jó üzleti és gazdasági érzékének köszönheti. 
Mivel egyedül tartotta el kislányát, így elkezdett- nagyon kevés bérért - egy mosodában dolgozni. Itt az erős vegyszerektől kihullott a haja - ennek köszönheti későbbi sikerét. 
Igen, először furán hangzik, de így van, ugyanis Sarah emiatt elkezdett jobban érdeklődni a szépségápolás iránt, majd egy vállalkozónál kezdett el dolgozni ebben a témában értékesítő ügynökként. Itt rengeteget tanult az üzletről és a marketingről. 

Amikor jó irányba kezdett el haladni az élete, megismerkedett egy bizonyos Charles Joseph Walkerrel, aki mindenben a segítségére volt. Rövidesen összeházasodtak. 
Sarah-t a főnöke megvádolta, hogy lopja a termékeit, amit a lány nem tűrt el, és felmondott. Férjével elkezdtek egy vállalkozást, a C. J. Walker Manufacturing Company-t. Fekete nők számára gyártottak hajápolási termékeket, samponokat. Az 1910-es évektől az egyik legnépszerűbb cég lett, amit a tökéletes marketingnek köszönhetnek. 

Így lett Sarah az első milliárdos nő amerikában, ennek ellenére egyáltalán nem szállt el magától. Előadásokat tartott fekete nőknek, hogy hogyan ápolják a hajukat, és hogy ne féljenek a saját lábukra állni, hisz a kitartásuk megtérül. 

Pénzét nem verte el, támogatta a sorstársait, a legelnyomottabb rétegeket és a rászorulókat. 
1919-ben hunyt el egy gyönyörű, küzdelmekkel teli életet hagyva háta mögött.