Ahány kultúra, annyi szépségideál, aminek meg kell felelni, vagy nem számítasz szépnek. A fájdalom lassan senkit sem érdekel, és a kockázatok sem, csak "tökéletesek" akarnak lenni, olyanok, mint a címlapon szereplő modellek. Dél-Koreában terjedt el ez leginkább, hogy az emberek úgy fekszenek kés alá, mintha kötelező lenne, sőt, szinte gyerekként szabatják át teljesen az arcukat, és a legtöbb esetben kicsit sem hasonlítanak hajdani önmagukra. Az lebeg a szemük előtt, hogy meg kell felelniük a "mangababa-divatnak". Természetesen ez ott már bevett szokás, hiszen ezek a nők azok, akik a sminket is annyira túltolják, hogy fel se lehet őket ismerni, és ez nem túlzás - de legalább az nem végérvényes..

Felesleges, kegyetlen és gusztustalan - ez a három szó jut eszembe, amikor erről a témáról kell beszélnem. Mindig fájdalmas belegondolni - majdhogynem jobban szeretem az állatokat, mint az embereket e tettek miatt - hogy mennyi kínt kell átélniük négylábú hőseinknek csak azért, hogy tökéletes legyen a sminkünk…

Sajnos sokan nem tudják, de évi több, mint ötszáz millió állaton végeznek kísérleteket, amiknek döntő többsége kozmetikai termékek miatt történik. Az állatok nem kapnak érzéstelenítőt, nem kapnak szeretetet, az egész életük arról szól, hogy kihasználják őket.

A locsolkodás egy nagyon régre visszanyúló hagyomány, azonban már "fejlődött" ( vagy romlott) ahhoz képest, ahogy régen űzték. Értem ezalatt, hogy azelőtt még nem kölnikkel, hanem egy jó vödör vízzel öntöztek meg a szeretteink, ismerőseink. Noha vannak olyan faluk, közösségek, ahol még mindig így tartják, és a lányok 6 liter vizet kapnak a nyakukba, de mára már inkább a kölni az elterjedtebb. A kérdésem, melyik a jobb?

Anna Szorokin - vagy ahogy ő hívatja magát, Anna Delvey - egy rendkívül okos, de folyton elégedetlen nő, aki egy dologgal indult útnak a nagyvilágba, Amerikába: az ötlettel, hogy hogyan csal ki milliókat az emberekből. Nem volt semmije, csak tervei.

A Netflix által bemutatott Inventing Anna sorozat feldolgozta a történetet, ami által megérthetjük, hogy mégis hogy lehetett mindenki oda egy ellenszenves nőért, akihez sosem lehetett elég közel kerülni. A válasz pontosan ez, a megközelíthetetlensége.

A beauty-trendek nem ismernek határt, minden egyes új hóbort meglep, pedig párat még én is szoktam követni. Tudtam, hogy elérkezik egyszer egy olyan pontra, ahol már nem fogok ezekkel a hóbortokkal egyetérteni.

Vannak dolgok, amiket az embert kap az élettől, de ezt nem lehet kierőszakolni - vagyis egészen mostanáig azt hittem - ilyen például a szeplő. Emlékszem, hogy régebben ezt inkább takargatták a lányok, a mostani világban viszont már magukra rajzolják, rosszabb esetben tetováltatják. Félre ne értsetek, a szeplő egy gyönyörű dolog, és egyáltalán nem azon az oldalon vagyok, miszerint takargatni kéne azt, viszont meggondolatlanul magunkra tetováltatni a szépségfoltokat hirtelen felindulásból, mert az most éppen menő, az egészen egyszerűen butaság. Habár körülbelül 3 év alatt elhalványul, felszívódik, addig ott lesz, tönkreteheti a bőröd, hiszen még nem elterjedt ez a dolog, így nincsenek nagyon ebben a szakmában kiemelkedő művészek, akikről pozitív véleményeket találsz.