A mai világban már nem lepődünk meg, ha teljesen abnormális beauty-trendek alakulnak ki, amit leginkább azért követnek az emberek, hogy kitűnjenek a többi közül. Becsülendő, ha valaki felvállalja az őrült kinézetet, hogy megmutassa az egyéniségét - egy bizonyos pontig. Most egy példával tudom alátámasztani, hogy igenis eljön az a pont…
A kinézetünk nem csak most, de már egészen régre visszanyúlóan számottevő volt - sőt, régen erről ítéltek meg az emberek. A mondás, miszerint "a szépségért meg kell szenvedni" valószínűleg ide vezethető vissza, hiszen ezek a nők borzasztó kínokat éltek át azért, hogy szépnek érezhessék magukat - és mások is annak lássák őket.
A mai világban az, hogy valakinek hosszú körme van, teljesen bevett dolog, az emberek meg sem lepődnek rajta.
De hogy ennyire hosszú?
A Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült 80 esztendős Lee Redmond 1979-ben kezdte el növeszteni a körmét, ami immáron 42 éves volt. Felmerül a kérdés sokakban, hogy mégis hogy nem törtek le ennyi idő alatt ahosszú karmok?
A mai világban a plasztikáztatás lassan olyan, mintha lemennél a boltba. Sajnos nagyon elterjedt már a mindennapokban, és ez leginkább abból alakul ki, hogy az alanyok nincsenek megelégedve magukkal, önbizalomhiányosak, máshoz hasonlítják magukat. Persze vannak olyan esetek, amikor nincs más választás, így több részre bonthatjuk azoknak a csoportját, akik igénybe veszik a plasztikát..
“A szépség egy eszme látszata és visszfénye, szóval egy nem létező valami, ami bennünk ébred tudatra. Mi vagyunk létrehozói, hordozói.” -Kosztolányi Dezső